magyar » ትግርኛ | 53 [ötvenhárom] | Üzletek

53 [ሓምሳንሰለስተን] ዱኳውንቲ

53 [ḥamisaniselesiteni] dukwawinitī

Keresünk egy sportüzeltet.	ናይ ስፖርት ዱኳን ንደሊ ኣሎና።; nayi siporiti dukwani nidelī alona።
Keresünk egy hentest.	እንዳ ስጋ ንድሊ ኣሎና።; inida siga nidilī alona።
Keresünk egy gyógyszertárat.	ቤት-መድሃኒት ፋርማሲ ንደሊ ኣሎና።; bēti-medihanīti farimasī nidelī alona።
Ugyanis egy futballabdát akarunk venni.	ሓደ ኩዑሶ ክንገዝእ ንደሊ ኣሎና ።; ḥade ku‘uso kinigezi’i nidelī alona ።
Ugyanis szalámit akarunk venni.	ስላሚ(ዓይነት ስጋ) ክንገዝእ ደሊና እኮ።; silamī(‘ayineti siga) kinigezi’i delīna iko።
Ugyanis gyógyszereket akarunk venni.	መድሃኒታት ክንገዝእ ደሊና እኮ።; medihanītati kinigezi’i delīna iko።
Keresünk egy sportüzletet, hogy egy futballabdát vegyünk.	ሓደ ኩዑሶ ንክንገዝእ ናይ ስፖርት ዱኳን ንደሊ ኣሎና ።; ḥade ku‘uso nikinigezi’i nayi siporiti dukwani nidelī alona ።
Keresünk egy hentest, hogy szalámit vegyünk.	ሳላሚ መታን ንክንገዝእ እንዳ ስጋ ንደሊ ኣሎና፣ ።; salamī metani nikinigezi’i inida siga nidelī alona፣ ።
Keresünk egy gyógyszertárat, hogy gyógyszereket vegyünk.	መድሃኒታት መታን ንክንገዝእ ቤት-መድሃኒት ንደሊ ኣሎና፣ ።; medihanītati metani nikinigezi’i bēti-medihanīti nidelī alona፣ ።
Keresek egy ékszerészt.	እንዳ ወርቂ እደሊ ኣሎኹ።; inida werik’ī idelī aloẖu።
Keresek egy fényképész üzletet.	ዱኳን ፎቶ እደሊ ኣሎኹ።; dukwani foto idelī aloẖu።
Keresek egy cukrászdát.	እንዳ-ዶልሺ እደሊ ኣሎኹ።; inida-dolishī idelī aloẖu።
Ugyanis egy gyűrűt szándékozom venni.	ቀለቤት ንኽገዝእ መዲበ ኣሎኹ።; k’elebēti niẖigezi’i medībe aloẖu።
Ugyanis egy filmet szándékozom venni.	ፊልም ኝክገዝእ መዲበ ኣሎኹ።; fīlimi nyikigezi’i medībe aloẖu።
Ugyanis egy tortát szándékozom venni.	ቶርታ ንክገዝእ መዲበ ኣሎኹ።; torita nikigezi’i medībe aloẖu።
Keresek egy ékszerészt, hogy vegyek egy gyűrűt.	ቀለቤት መታን ክገዝእሓደ እንዳ ወርቂ እደሊ ኣሎኹ፣ ።; k’elebēti metani kigezi’iḥade inida werik’ī idelī aloẖu፣ ።
Keresek egy fényképész üzletet, hogy vegyek egy filmet.	ፊልም መታን ክገዝእሓደ እንዳ ፎቶ እደሊ ኣሎኹ፣ ።; fīlimi metani kigezi’iḥade inida foto idelī aloẖu፣ ።
Keresek egy cukrászdát, hogy vegyek egy tortát.	ቶርታ መታን ክገዝእ ሓደ እንዳ ዶልሺ እደሊ ኣሎኹ፣; torita metani kigezi’i ḥade inida dolishī idelī aloẖu፣

Az emlékezetnek szüksége van a nyelvre

A legelső iskolanapra a legtöbb ember emlékezik. Viszont azt, hogy mi volt azelőtt legtöbbször nem tudják. Életünk első éveiről alig vannak emlékeink. Miért van ez így? Miért nem emlékszünk arra, hogy csecsemőként min mentünk keresztül? Az okot a fejlődésünkben kell keresni. A beszéd és az emlékezet körülbelül egy időben fejlődnek ki. Annak érdekében, hogy az ember emlékezzen valamire, nyelvre van szüksége. Ez azt jelenti, hogy rendelkeznie kell szavakkal arra vonatkozóan amit átélt. Kutatók különböző vizsgálatokat folytattak gyerekeken. Eközben érdekes felfedezésre jutottak. Amint a gyerekek megtanulnak beszélni, mindent elfelejtenek az azt megelőző időből. A beszéd kezdete tehát az emlékezet kezdete is. Az első három életévükben a gyerekek nagyon sokat tanulnak. Minden nap új dolgokat élnek meg. Szintén ebben a korban szereznek fontos tapasztalatokat. Mégis mindez elvész. Pszichológusok ezt a jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik. Csak azokra a dolgokra emlékeznek a gyerekek amelyeket meg tudnak nevezni. Személyes élményeket az önéletrajzi memória őriz meg. Úgy működik mint egy napló. Benne tárolódik mindaz, ami az életünk folyamán fontos. Így formálja a személyiségünket is. A fejlődése viszont az anyanyelvünk elsajátításától függ. És csak a nyelvünk segítségével vagyunk képesek az emlékezetünket aktiválni. Azok a dolgok, amelyeket csecsemőként megélünk, természetesen nem tűnnek el teljesen. Valahol el vannak mentve az agyunkban. De nem tudjuk ezeket igazából lehívni - nagy kár, nem?