A gének befolyásolják a beszédet

Azt, hogy milyen nyelven beszélünk, származásunktól függ. De génjeink is felelősek a beszédünkért. Erre a következtetésre skót tudósok jutottak. Azt vizsgálták, hogy az angol miért más mint a kínai. Eközben felfedezték, hogy a gének is szerepet játszanak. Ugyanis a gének befolyásolják az agyunk fejlődését. Ez annyit jelent, hogy formálják az agy szerkezetét. Ezzel meghatározásra kerül nyelvtanulási tulajdonságunk is. Ebben két gén variációja a meghatározó. Amennyiben egy bizonyos variáció ritka, akkor tonális nyelvek alakulnak ki. A tonális nyelveket tehát olyan népek beszélik, akikből hiányzik ez a gén variáció. A tonális nyelvekben a hangok magassága határozza meg a szavak jelentését. Ide tartozik például a kínai. Amennyiben ez a génvariáns dominál, más nyelvek alakulnak ki. Az angol nem tonális nyelv. Ezen gének variációja nem egyenletesen van elosztva. Ez azt jelenti, hogy különböző gyakorisággal fordulnak elő a világban. A nyelvek viszont csak abban az esetben maradnak fenn, amennyiben továbbadják őket. Ehhez a gyerekeknek tudniuk kell a szüleik nyelvét utánozni. Tehát jól kell tudniuk tanulni a nyelvet. Csak ebben az esetben öröklődik generációról generációra. A régebbi génvariáns az amelyik a tonális nyelvek kialakulásáért felelős. Régebben tehát valószínűleg több tonális nyelv létezett mint ma. A genetikai tényezőket azonban nem szabad túlértékelni. Ezek csak hozzá járulnak a nyelvek kialakulásának magyarázatához. Nem létezik azonban kifejezetten az angol vagy a kínai nyelv számára gén. Bárki beszélheti bármelyik nyelvet. Ehhez nem génekre van szükség, hanem mindössze kíváncsiságra és önfegyelemre!