magyar » indonéz | 53 [ötvenhárom] | Üzletek

53 [lima puluh tiga] Toko

Keresünk egy sportüzeltet.	Kami mencari sebuah toko peralatan olahraga.
Keresünk egy hentest.	Kami mencari sebuah toko daging.
Keresünk egy gyógyszertárat.	Kami mencari sebuah apotik.
Ugyanis egy futballabdát akarunk venni.	Kami ingin membeli sebuah bola sepak.
Ugyanis szalámit akarunk venni.	Kami ingin membeli salami.
Ugyanis gyógyszereket akarunk venni.	Kami ingin membeli obat-obatan.
Keresünk egy sportüzletet, hogy egy futballabdát vegyünk.	Kami mencari toko peralatan olahraga untuk membeli bola sepak.
Keresünk egy hentest, hogy szalámit vegyünk.	Kami mencari toko daging untuk membeli salami.
Keresünk egy gyógyszertárat, hogy gyógyszereket vegyünk.	Kami mencari apotik untuk membeli obat-obatan.
Keresek egy ékszerészt.	Saya mencari toko perhiasan.
Keresek egy fényképész üzletet.	Saya mencari toko peralatan foto.
Keresek egy cukrászdát.	Saya mencari sebuah toko kue.
Ugyanis egy gyűrűt szándékozom venni.	Saya berencana membeli sebuah cincin.
Ugyanis egy filmet szándékozom venni.	Saya berencana membeli sebuah film.
Ugyanis egy tortát szándékozom venni.	Saya berencana membeli kue tar.
Keresek egy ékszerészt, hogy vegyek egy gyűrűt.	Saya mencari sebuah toko perhiasan untuk membeli sebuah cincin.
Keresek egy fényképész üzletet, hogy vegyek egy filmet.	Saya mencari sebuah toko peralatan foto untuk membeli sebuah film.
Keresek egy cukrászdát, hogy vegyek egy tortát.	Saya mencari sebuah toko kue untuk membeli kue tar.

Az emlékezetnek szüksége van a nyelvre

A legelső iskolanapra a legtöbb ember emlékezik. Viszont azt, hogy mi volt azelőtt legtöbbször nem tudják. Életünk első éveiről alig vannak emlékeink. Miért van ez így? Miért nem emlékszünk arra, hogy csecsemőként min mentünk keresztül? Az okot a fejlődésünkben kell keresni. A beszéd és az emlékezet körülbelül egy időben fejlődnek ki. Annak érdekében, hogy az ember emlékezzen valamire, nyelvre van szüksége. Ez azt jelenti, hogy rendelkeznie kell szavakkal arra vonatkozóan amit átélt. Kutatók különböző vizsgálatokat folytattak gyerekeken. Eközben érdekes felfedezésre jutottak. Amint a gyerekek megtanulnak beszélni, mindent elfelejtenek az azt megelőző időből. A beszéd kezdete tehát az emlékezet kezdete is. Az első három életévükben a gyerekek nagyon sokat tanulnak. Minden nap új dolgokat élnek meg. Szintén ebben a korban szereznek fontos tapasztalatokat. Mégis mindez elvész. Pszichológusok ezt a jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik. Csak azokra a dolgokra emlékeznek a gyerekek amelyeket meg tudnak nevezni. Személyes élményeket az önéletrajzi memória őriz meg. Úgy működik mint egy napló. Benne tárolódik mindaz, ami az életünk folyamán fontos. Így formálja a személyiségünket is. A fejlődése viszont az anyanyelvünk elsajátításától függ. És csak a nyelvünk segítségével vagyunk képesek az emlékezetünket aktiválni. Azok a dolgok, amelyeket csecsemőként megélünk, természetesen nem tűnnek el teljesen. Valahol el vannak mentve az agyunkban. De nem tudjuk ezeket igazából lehívni - nagy kár, nem?