Anyanyelv? Apanyelv?

Kitől tanulta ön kisgyerekként a nyelvet? Biztosan azt mondja most, hogy az anyjától! Ezt gondolja a legtöbb ember a világon. Az anyanyelv fogalma majdnem az összes nyelvben megtalálható. Mind az angolok mind a kínaiak ismerik. Talán azért, mert az anyák több időt töltenek a gyermekeikkel. Új keletű kutatások azonban más eredményre jutottak. Kimutatták, hogy a nyelvünk legtöbbször apánk nyelve. Kutatók megvizsgálták keverék népek genomjait és nyelveiket. Ezeknél a népeknél a szülők különböző kultúrákból származtak. Ezek a népek évezredekkel ezelőtt alakultak ki. Ennek nagy migrációs mozgások voltak az okai. Ezeknek a keverék népeknek a genomjait genetikailag megvizsgálták. Utána összehasonlították a nép nyelvével. A legtöbb nép az apai ág őseinek nyelvét beszéli. Ez annyit jelent, hogy az ország nyelve az Y kromoszómához tartozó nyelv. A férfiak tehát az idegen országokba magukkal vitték a nyelvüket. Az ottani nők pedig átvették a férfiak új nyelvét. De még ma is nagy hatással vannak az apák a nyelvünkre. A csecsemők a nyelvtanulásnál az apák nyelve felé orientálódnak. Az apák sokkal kevesebbet beszélnek gyerekeikkel. Emellett a férfiak mondatfelépítése egyszerűbb mint a nőké. Ezért a apák nyelve a csecsemők számára alkalmasabb. Nem terheli őket túl őket és ezáltal egyszerűbben sajátíthatják el. Ezért a gyerekek inkább az apjukat utánozzák beszéd közben mint édesanyjukat. Később azonban inkább az anya szókincse jellemzi majd a gyerekek beszédét. Így mind az anya mind az apa befolyásolja a nyelvünket. Tehát inkább szülői nyelvnek kellene hívni!