magyar » lett | 53 [ötvenhárom] | Üzletek

53 [piecdesmit trīs] Veikali

Keresünk egy sportüzeltet.	Mēs meklējam sporta preču veikalu.
Keresünk egy hentest.	Mēs meklējam gaļas veikalu.
Keresünk egy gyógyszertárat.	Mēs meklējam aptieku.
Ugyanis egy futballabdát akarunk venni.	Mēs vēlamies nopirkt futbolbumbu.
Ugyanis szalámit akarunk venni.	Mēs vēlamies nopirkt salami.
Ugyanis gyógyszereket akarunk venni.	Mēs vēlamies nopirkt medikamentus.
Keresünk egy sportüzletet, hogy egy futballabdát vegyünk.	Mēs meklējam sporta preču veikalu, lai nopirktu futbolbumbu.
Keresünk egy hentest, hogy szalámit vegyünk.	Mēs meklējam gaļas veikalu, lai nopirktu salami.
Keresünk egy gyógyszertárat, hogy gyógyszereket vegyünk.	Mēs meklējam aptieku, lai nopirktu medikamentus.
Keresek egy ékszerészt.	Es meklēju juvelieri.
Keresek egy fényképész üzletet.	Es meklēju fotopreču veikalu.
Keresek egy cukrászdát.	Es meklēju konditoreju.
Ugyanis egy gyűrűt szándékozom venni.	Man ir padomā nopirkt gredzenu.
Ugyanis egy filmet szándékozom venni.	Man ir padomā nopirkt filmiņu.
Ugyanis egy tortát szándékozom venni.	Man ir padomā nopirkt torti.
Keresek egy ékszerészt, hogy vegyek egy gyűrűt.	Es meklēju juvelierizstrādājumu veikalu, lai nopirktu gredzenu.
Keresek egy fényképész üzletet, hogy vegyek egy filmet.	Es meklēju fotopreču veikalu, lai nopirktu filmiņu.
Keresek egy cukrászdát, hogy vegyek egy tortát.	Es meklēju konditoreju, lai nopirktu torti.

Az emlékezetnek szüksége van a nyelvre

A legelső iskolanapra a legtöbb ember emlékezik. Viszont azt, hogy mi volt azelőtt legtöbbször nem tudják. Életünk első éveiről alig vannak emlékeink. Miért van ez így? Miért nem emlékszünk arra, hogy csecsemőként min mentünk keresztül? Az okot a fejlődésünkben kell keresni. A beszéd és az emlékezet körülbelül egy időben fejlődnek ki. Annak érdekében, hogy az ember emlékezzen valamire, nyelvre van szüksége. Ez azt jelenti, hogy rendelkeznie kell szavakkal arra vonatkozóan amit átélt. Kutatók különböző vizsgálatokat folytattak gyerekeken. Eközben érdekes felfedezésre jutottak. Amint a gyerekek megtanulnak beszélni, mindent elfelejtenek az azt megelőző időből. A beszéd kezdete tehát az emlékezet kezdete is. Az első három életévükben a gyerekek nagyon sokat tanulnak. Minden nap új dolgokat élnek meg. Szintén ebben a korban szereznek fontos tapasztalatokat. Mégis mindez elvész. Pszichológusok ezt a jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik. Csak azokra a dolgokra emlékeznek a gyerekek amelyeket meg tudnak nevezni. Személyes élményeket az önéletrajzi memória őriz meg. Úgy működik mint egy napló. Benne tárolódik mindaz, ami az életünk folyamán fontos. Így formálja a személyiségünket is. A fejlődése viszont az anyanyelvünk elsajátításától függ. És csak a nyelvünk segítségével vagyunk képesek az emlékezetünket aktiválni. Azok a dolgok, amelyeket csecsemőként megélünk, természetesen nem tűnnek el teljesen. Valahol el vannak mentve az agyunkban. De nem tudjuk ezeket igazából lehívni - nagy kár, nem?