magyar » lett | 18 [tizennyolc] | Takarítás

18 [astoņpadsmit] Mājas uzkopšana

Ma szombat van.	Šodien ir sestdiena.
Ma van időnk.	Šodien mums ir laiks.
Ma kitakarítjuk a lakást.	Šodien mēs uzkopjam dzīvokli.
Én a fürdőszobát takarítom.	Es uzkopju vannas istabu.
A férjem mossa az autót.	Mans vīrs mazgā mašīnu.
A gyerekek tisztítják a bicikliket.	Bērni tīra divriteņus.
Nagymama öntözi a virágokat.	Vecmāmiņa aplej puķes.
A gyerekek rendbe rakják a gyerekszobát.	Bērni uzkopj bērnu istabu.
A férjem rendet rak az íróasztalán.	Mans vīrs sakārto savu rakstāmgaldu.
A ruhákat a mosógépbe teszem.	Es salieku veļu veļas mašīnā.
Kiterítem a ruhákat.	Es izkaru veļu.
Vasalom a ruhákat.	Es gludinu veļu.
Az ablakok piszkosak.	Logi ir netīri.
A padló piszkos.	Grīda ir netīra.
Az edények piszkosak.	Trauki ir netīri.
Ki pucolja az ablakokat?	Kas nospodrinās logus?
Ki porszívózik?	Kas izsūks putekļus?
Ki mosogatja el az edényeket?	Kas nomazgās traukus?

Anyanyelv? Apanyelv?

Kitől tanulta ön kisgyerekként a nyelvet? Biztosan azt mondja most, hogy az anyjától! Ezt gondolja a legtöbb ember a világon. Az anyanyelv fogalma majdnem az összes nyelvben megtalálható. Mind az angolok mind a kínaiak ismerik. Talán azért, mert az anyák több időt töltenek a gyermekeikkel. Új keletű kutatások azonban más eredményre jutottak. Kimutatták, hogy a nyelvünk legtöbbször apánk nyelve. Kutatók megvizsgálták keverék népek genomjait és nyelveiket. Ezeknél a népeknél a szülők különböző kultúrákból származtak. Ezek a népek évezredekkel ezelőtt alakultak ki. Ennek nagy migrációs mozgások voltak az okai. Ezeknek a keverék népeknek a genomjait genetikailag megvizsgálták. Utána összehasonlították a nép nyelvével. A legtöbb nép az apai ág őseinek nyelvét beszéli. Ez annyit jelent, hogy az ország nyelve az Y kromoszómához tartozó nyelv. A férfiak tehát az idegen országokba magukkal vitték a nyelvüket. Az ottani nők pedig átvették a férfiak új nyelvét. De még ma is nagy hatással vannak az apák a nyelvünkre. A csecsemők a nyelvtanulásnál az apák nyelve felé orientálódnak. Az apák sokkal kevesebbet beszélnek gyerekeikkel. Emellett a férfiak mondatfelépítése egyszerűbb mint a nőké. Ezért a apák nyelve a csecsemők számára alkalmasabb. Nem terheli túl őket és ezáltal egyszerűbben sajátíthatják el. Ezért a gyerekek inkább az apjukat utánozzák beszéd közben mint édesanyjukat. Később azonban inkább az anya szókincse jellemzi majd a gyerekek beszédét. Így mind az anya mind az apa befolyásolja a nyelvünket. Tehát inkább szülői nyelvnek kellene hívni!