magyar » észt | 53 [ötvenhárom] | Üzletek

53 [viiskümmend kolm] Kauplused

Keresünk egy sportüzeltet.	Me otsime spordipoodi.
Keresünk egy hentest.	Me otsime lihunikuäri.
Keresünk egy gyógyszertárat.	Me otsime apteeki.
Ugyanis egy futballabdát akarunk venni.	Me soovime nimelt jalgpalli osta.
Ugyanis szalámit akarunk venni.	Me soovime nimelt salaamit osta.
Ugyanis gyógyszereket akarunk venni.	Me soovime nimelt ravimeid osta.
Keresünk egy sportüzletet, hogy egy futballabdát vegyünk.	Me otsime spordipoodi, et jalgpalli osta.
Keresünk egy hentest, hogy szalámit vegyünk.	Me otsime lihunikuäri, et salaamit osta.
Keresünk egy gyógyszertárat, hogy gyógyszereket vegyünk.	Me otsime apteeki, et ravimeid osta.
Keresek egy ékszerészt.	Ma otsin juveliiri.
Keresek egy fényképész üzletet.	Ma otsin fotopoodi.
Keresek egy cukrászdát.	Ma otsin kondiitrit.
Ugyanis egy gyűrűt szándékozom venni.	Mul on nimelt plaanis sõrmus osta.
Ugyanis egy filmet szándékozom venni.	Mul on nimelt plaanis film osta.
Ugyanis egy tortát szándékozom venni.	Mul on nimelt paanis tort osta.
Keresek egy ékszerészt, hogy vegyek egy gyűrűt.	Ma otsin juveliiri, et sõrmust osta.
Keresek egy fényképész üzletet, hogy vegyek egy filmet.	Ma otsin fotopoodi, et filmi osta.
Keresek egy cukrászdát, hogy vegyek egy tortát.	Ma otsin kondiitrit, et torti osta.

Az emlékezetnek szüksége van a nyelvre

A legelső iskolanapra a legtöbb ember emlékezik. Viszont azt, hogy mi volt azelőtt legtöbbször nem tudják. Életünk első éveiről alig vannak emlékeink. Miért van ez így? Miért nem emlékszünk arra, hogy csecsemőként min mentünk keresztül? Az okot a fejlődésünkben kell keresni. A beszéd és az emlékezet körülbelül egy időben fejlődnek ki. Annak érdekében, hogy az ember emlékezzen valamire, nyelvre van szüksége. Ez azt jelenti, hogy rendelkeznie kell szavakkal arra vonatkozóan amit átélt. Kutatók különböző vizsgálatokat folytattak gyerekeken. Eközben érdekes felfedezésre jutottak. Amint a gyerekek megtanulnak beszélni, mindent elfelejtenek az azt megelőző időből. A beszéd kezdete tehát az emlékezet kezdete is. Az első három életévükben a gyerekek nagyon sokat tanulnak. Minden nap új dolgokat élnek meg. Szintén ebben a korban szereznek fontos tapasztalatokat. Mégis mindez elvész. Pszichológusok ezt a jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik. Csak azokra a dolgokra emlékeznek a gyerekek amelyeket meg tudnak nevezni. Személyes élményeket az önéletrajzi memória őriz meg. Úgy működik mint egy napló. Benne tárolódik mindaz, ami az életünk folyamán fontos. Így formálja a személyiségünket is. A fejlődése viszont az anyanyelvünk elsajátításától függ. És csak a nyelvünk segítségével vagyunk képesek az emlékezetünket aktiválni. Azok a dolgok, amelyeket csecsemőként megélünk, természetesen nem tűnnek el teljesen. Valahol el vannak mentve az agyunkban. De nem tudjuk ezeket igazából lehívni - nagy kár, nem?