magyar » lengyel | 53 [ötvenhárom] | Üzletek

53 [pięćdziesiąt trzy] Sklepy

Keresünk egy sportüzeltet.	Szukamy sklepu sportowego.
Keresünk egy hentest.	Szukamy sklepu mięsnego.
Keresünk egy gyógyszertárat.	Szukamy apteki.
Ugyanis egy futballabdát akarunk venni.	Chcielibyśmy / Chciałybyśmy kupić piłkę nożną.
Ugyanis szalámit akarunk venni.	Chcielibyśmy / Chciałybyśmy kupić salami.
Ugyanis gyógyszereket akarunk venni.	Chcielibyśmy / Chciałybyśmy kupić lekarstwa.
Keresünk egy sportüzletet, hogy egy futballabdát vegyünk.	Szukamy sklepu sportowego, by kupić piłkę nożną.
Keresünk egy hentest, hogy szalámit vegyünk.	Szukamy sklepu mięsnego, by kupić salami.
Keresünk egy gyógyszertárat, hogy gyógyszereket vegyünk.	Szukamy apteki, by kupić lekarstwa.
Keresek egy ékszerészt.	Szukam jubilera.
Keresek egy fényképész üzletet.	Szukam sklepu fotograficznego.
Keresek egy cukrászdát.	Szukam cukierni.
Ugyanis egy gyűrűt szándékozom venni.	Mam zamiar kupić pierścionek.
Ugyanis egy filmet szándékozom venni.	Mam zamiar kupić film.
Ugyanis egy tortát szándékozom venni.	Mam zamiar kupić tort.
Keresek egy ékszerészt, hogy vegyek egy gyűrűt.	Szukam jubilera, by kupić pierścionek.
Keresek egy fényképész üzletet, hogy vegyek egy filmet.	Szukam sklepu fotograficznego, by kupić film.
Keresek egy cukrászdát, hogy vegyek egy tortát.	Szukam cukierni, by kupić tort.

Az emlékezetnek szüksége van a nyelvre

A legelső iskolanapra a legtöbb ember emlékezik. Viszont azt, hogy mi volt azelőtt legtöbbször nem tudják. Életünk első éveiről alig vannak emlékeink. Miért van ez így? Miért nem emlékszünk arra, hogy csecsemőként min mentünk keresztül? Az okot a fejlődésünkben kell keresni. A beszéd és az emlékezet körülbelül egy időben fejlődnek ki. Annak érdekében, hogy az ember emlékezzen valamire, nyelvre van szüksége. Ez azt jelenti, hogy rendelkeznie kell szavakkal arra vonatkozóan amit átélt. Kutatók különböző vizsgálatokat folytattak gyerekeken. Eközben érdekes felfedezésre jutottak. Amint a gyerekek megtanulnak beszélni, mindent elfelejtenek az azt megelőző időből. A beszéd kezdete tehát az emlékezet kezdete is. Az első három életévükben a gyerekek nagyon sokat tanulnak. Minden nap új dolgokat élnek meg. Szintén ebben a korban szereznek fontos tapasztalatokat. Mégis mindez elvész. Pszichológusok ezt a jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik. Csak azokra a dolgokra emlékeznek a gyerekek amelyeket meg tudnak nevezni. Személyes élményeket az önéletrajzi memória őriz meg. Úgy működik mint egy napló. Benne tárolódik mindaz, ami az életünk folyamán fontos. Így formálja a személyiségünket is. A fejlődése viszont az anyanyelvünk elsajátításától függ. És csak a nyelvünk segítségével vagyunk képesek az emlékezetünket aktiválni. Azok a dolgok, amelyeket csecsemőként megélünk, természetesen nem tűnnek el teljesen. Valahol el vannak mentve az agyunkban. De nem tudjuk ezeket igazából lehívni - nagy kár, nem?