magyar » német | 53 [ötvenhárom] | Üzletek

53 [dreiundfünfzig] Geschäfte

Keresünk egy sportüzeltet.	Wir suchen ein Sportgeschäft.
Keresünk egy hentest.	Wir suchen eine Fleischerei.
Keresünk egy gyógyszertárat.	Wir suchen eine Apotheke.
Ugyanis egy futballabdát akarunk venni.	Wir möchten nämlich einen Fußball kaufen.
Ugyanis szalámit akarunk venni.	Wir möchten nämlich Salami kaufen.
Ugyanis gyógyszereket akarunk venni.	Wir möchten nämlich Medikamente kaufen.
Keresünk egy sportüzletet, hogy egy futballabdát vegyünk.	Wir suchen ein Sportgeschäft, um einen Fußball zu kaufen.
Keresünk egy hentest, hogy szalámit vegyünk.	Wir suchen eine Fleischerei, um Salami zu kaufen.
Keresünk egy gyógyszertárat, hogy gyógyszereket vegyünk.	Wir suchen eine Apotheke, um Medikamente zu kaufen.
Keresek egy ékszerészt.	Ich suche einen Juwelier.
Keresek egy fényképész üzletet.	Ich suche ein Fotogeschäft.
Keresek egy cukrászdát.	Ich suche eine Konditorei.
Ugyanis egy gyűrűt szándékozom venni.	Ich habe nämlich vor, einen Ring zu kaufen.
Ugyanis egy filmet szándékozom venni.	Ich habe nämlich vor, einen Film zu kaufen.
Ugyanis egy tortát szándékozom venni.	Ich habe nämlich vor, eine Torte zu kaufen.
Keresek egy ékszerészt, hogy vegyek egy gyűrűt.	Ich suche einen Juwelier, um einen Ring zu kaufen.
Keresek egy fényképész üzletet, hogy vegyek egy filmet.	Ich suche ein Fotogeschäft, um einen Film zu kaufen.
Keresek egy cukrászdát, hogy vegyek egy tortát.	Ich suche eine Konditorei, um eine Torte zu kaufen.

Az emlékezetnek szüksége van a nyelvre

A legelső iskolanapra a legtöbb ember emlékezik. Viszont azt, hogy mi volt azelőtt legtöbbször nem tudják. Életünk első éveiről alig vannak emlékeink. Miért van ez így? Miért nem emlékszünk arra, hogy csecsemőként min mentünk keresztül? Az okot a fejlődésünkben kell keresni. A beszéd és az emlékezet körülbelül egy időben fejlődnek ki. Annak érdekében, hogy az ember emlékezzen valamire, nyelvre van szüksége. Ez azt jelenti, hogy rendelkeznie kell szavakkal arra vonatkozóan amit átélt. Kutatók különböző vizsgálatokat folytattak gyerekeken. Eközben érdekes felfedezésre jutottak. Amint a gyerekek megtanulnak beszélni, mindent elfelejtenek az azt megelőző időből. A beszéd kezdete tehát az emlékezet kezdete is. Az első három életévükben a gyerekek nagyon sokat tanulnak. Minden nap új dolgokat élnek meg. Szintén ebben a korban szereznek fontos tapasztalatokat. Mégis mindez elvész. Pszichológusok ezt a jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik. Csak azokra a dolgokra emlékeznek a gyerekek amelyeket meg tudnak nevezni. Személyes élményeket az önéletrajzi memória őriz meg. Úgy működik mint egy napló. Benne tárolódik mindaz, ami az életünk folyamán fontos. Így formálja a személyiségünket is. A fejlődése viszont az anyanyelvünk elsajátításától függ. És csak a nyelvünk segítségével vagyunk képesek az emlékezetünket aktiválni. Azok a dolgok, amelyeket csecsemőként megélünk, természetesen nem tűnnek el teljesen. Valahol el vannak mentve az agyunkban. De nem tudjuk ezeket igazából lehívni - nagy kár, nem?